Temesi Ferenc a Székelyföldön

Temesi Ferenc (szül. Szegeden 1949-ben) többek közt József Attila-díjas és Babérkoszorús magyar író, műfordító, drámaíró, forgatókönyvíró 2012. április 4. és 6. között Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön tartott felolvasóesteket. 

Tavaly tavasszal, a Bárka c. folyóiratban megjelent interjújában az alábbiakat mondotta:

Riporter: A szenvedélyes újságírásról jut eszembe Sárközi Mátyás mondása, hogy a legnagyobb bűn, untatni az olvasót. Te aztán nem untatod!

Temesi: Nem. Az bűn, főbűn. Az egész arról szól, hogy figyelmet felkelteni és fönntartani. Megvan a technikája, attól függ, hogy tárcát írsz, glosszát, tanulmányt vagy regényt - mindig más módszer és más-más kampók, egyebek, más sűrűség. Egyet nem szabad, unalmasnak lenni. Ezek az úgynevezett, nálunk posztmodernnek hívott regények valami elképesztőek. Általában arról szólnak, hogy van valahol valaki, aki meg tudna írni egy regényt, de valamiért nem írja meg... Udvarias is lehet az író. Én egyszerűsítőnek jöttem. A bonyolult dolgokat igyekszem egyszerűen kifejteni, hogy a legegyszerűbb ember is, akire gondolok, az olvasóim közül, az is megérthesse. Mások meg direkt bonyolítják. Azoknak nem olvasóik, hanem kritikusaik vannak, akik elmagyarázzák, hogyan kell érteni. Ez nagyon nem szép dolog."

Eddigi legsikeresebb regénye az 1986–1987-ben megjelent kétkötetes POR. (Amiként a Bárka c. folyóirat szerkesztője írja: "Kétkötetes szótárregénye, a Por nagy port vert fel annak idején." ) E művével létrehozta a „szótárregény" műfaját Magyarországon.

Hat nyelven ír, olvas, beszél - kínaiul is! Arról, hogy miként jutott el a kínai nyelvhez, a már említett interjúban így vall: "A nagyapámtól örököltem. Tizenkét nyelven beszélt és kínaiul álmodott, mondta, van ebben valami, mert álmomban kínaiul beszéltem és meg is értettem magamat. Nyolcvanéves korában például eszperantó tanári diplomát szerzett és tanította hatalmas szenvedéllyel. Röviden: ragadnak rám a nyelvek, nem sokat teszek érte, egyszerűen imádom. Elsőnek és legjobban a magyar nyelvbe vagyok szerelmes, ezért lettem magyar író, de az összes többit is nagyon szeretem. Én lustább vagyok, mint a nagyapám, olyan hat körül támolygok, olvasok, írok, beszélek is sokat. Mindennek a magyarázata a nagyapámnál keresendő. Nyugdíjas téeszparaszt volt két diplomával és óriási dilettáns, minden műnemben alkotott, imádtam őt..."

Az írásról, írói hivatásról pedig az alábbiakat tartja:

"Riporter: Nagyon sokan írnak.

Temesi: Most még többen és végképp nem értem, miért. Ennél hálátlanabb foglalkozást és nehezebbet! A krokodilokkal való birkózás után ez a legnehezebb szakma és mégis, tele vannak a bölcsészkarok. De mire, kérdezem én? Mindenki író akar lenni, olvasó senki sem akar lenni, pedig olvasónak lenni nagyon nagy dolog. És egy jó író, az jó olvasó. Én az íróról megmondom, hogy milyen olvasó. Ezek nem akarnak olvasni, csak írni..."

 

Temesi Ferenccel Székelyudvarhelyen Zsidó Ferenc író, Csíkszeredában Lövétei Lázár László költő, a Székelyföld c. folyóirat főszerkesztője, míg Sepsiszentgyörgyön Bogdán László író, költő beszélgetett. A felolvasóesteken részletek hangzottak el az író megjelenés előtt álló, Bartók c. regényéből.