A kiállítás címe: Victor Vasarely életműve és mítosza

A kiállítás 60 képből és 15 műtárgyból áll, és a Bukaresti Magyar Intézetből érkezett a Székelyföldre.

A megnyitón köszöntőt, ill. beszédet mondott: Ferencz Attila, a Vigadó Művelődési Ház igazgatója, Lakatos Mihály, az MKK igazgatója, Rácz Károly polgármester és Csepei Tibor magángyűjtő.

Lakatos Mihály a művész pályafutását röviden felvázoló beszédében - többek közt - az alábbiakra is kitért:

"Ha valaki hajlamos hinni a XIX. századi gyökerű közkeletű vélekedésnek, miszerint a művészlét kéz a kézben jár az anyagi nyomorral, akkor Vasarely életrajza nem fogja ebből kiábrándítani. Ugyanis hősünk 22 évesen 1400 frankkal és nulla francia nyelvtudással érkezik Párizsba megváltani a világot. Persze, a világot nemcsak Párizsban lehet megváltani, de akkor tájt, a XX. század első felében sokak számára úgy tűnt, hogy ez ott és akkor valamiért kézenfekvőbb. Mindenesetre, az 1930-as Párizsba költözésnek a világmegváltó álmokon kívül volt egy lényegesen erősebb indítéka is, mégpedig az otthon igen korán megtapasztalt nélkülözés. Amikor egy család a családi ékszerek eladogatásába kezd, biztos jele annak, hogy korszakváltáshoz érkezett. Márpedig – amint később egy franciaországi interjújában elmondta – Vasarely családja ekkor tájt teljes csődben volt, az anya eladott ékszereiből tengették életüket. Az ifjú Győző egy csapágygyárban keresi a kenyerét, amelynek a tulajdonosa hamar felfigyel grafikusi tehetségére és reklámplakátokat rendel tőle. Ez egy olyan iskola számára, amely a későbbiekben is gyakran segíti át pillanatnyi anyagi nehézségeken. 1930-ban dönt úgy, hogy Franciaországba költözik, nemcsak az anyagi gondok elől, hanem az akkor a világ kulturális fővárosának számító Párizs művészekre gyakorolt vonzerejének is engedelmeskedve. Kezdeti párizsi időszaka nem tartozik a leányálom-kategóriába, hiszen saját bevallása szerint olyannyira pénzszűkében volt, hogy hagymát és zsiradék nélkül pirított lisztet evett, kenyeret pedig hitelre vásárolt. „Innen szép nyerni" - tartja a népi bölcsesség. Nos, Vasarely „innen" nemcsak úgy általában nyer, hanem mindent megnyer. Sorsa ettől kezdve úgy alakul, mint az egykori amerikai álom: nekivág a szegény fiú a világnak, úgy, hogy egyetlen vagyona a tehetsége, s a világ hamarosan a lábai előtt hever. Nyilván, ez a „hamarosan" is legalább egy negyedszázadot jelent, de tehetségét a tehetségekre mindig is szuperérzékeny párizsi művészkörök hamar fel- és elismerik, és mivel az az üzleti életben (azaz a reklámpiacon) is jól kamatoztatható, anyagi gondjai viszonylag hamar megszűnnek. Francia barátai némi irigységgel a hangjukban néha szóvá is teszik, hogy „Vasának könnyű, mert másodállása is van"... A gyors elismerésben persze komoly szerepe van annak, hogy művészete befogadásának útjában nem tornyosulnak nyelvi akadályok. Amiként ő maga mondotta: „A rajzoknak nincs szükségük fordításra. Legyenek jók avagy rosszak, de azonnal érthetőek."

 

A fotókat Zsók Enikő készítette.