2012. június 3. és 8. között dr. Margittai Gábor irodalomtörténész és újságíró erdélyi könyvbemutató turnén vett részt, mely során Utazás a végeken, Trianoni menyecske és Mi a madzsar? c. kötetei kerültek bemutatásra.

A turné állomásai az alábbiak voltak:

2012. június 3. - Székelyudvarhely, Művelődési Ház

2012. június 4. - Kovászna, Városi Művelődési Ház

2012. június 5. - Kézdivásárhely, Vigadó Művelődési Ház

2012. június 6. - Sepsiszentgyörgy, Bod Péter Megyei Könyvtár

2012. június 7. - Barót, Erdővidék Múzeuma

2012. június 8. - Brassó, Reménység Háza

 

Margittai Gábor a könyvbemutatókat az utazásaik során készült fotók levetítésével és útibeszámolóval tette színesebbé.

 

 

Margittai Gábor olyasvalamire vállalkozott az eltelt majd másfél évtizedben, ami nála jóval korosabb és tapasztaltabb tudósoknak is a becsületére vált volna: őszintén és józanul szembenézni mindazzal, amit Trianon jelentett a magyarság számára, higgadt számvetést készíteni mindarról, ami volt, ami maradt, ami van, és ami a jövő számára még megmenthető, mindezt természetesen nem a szobában „duruzsoló" fűtőtestek melegében, mások által jegyzett tudósítások, fényképek és térképek alapján, hanem kitartó, kemény és szívós munkával, saját kezűleg és „szeműleg" elvégezve kinn a terepen, sokszor zord, sokszor fájdalmas, sokszor szívet melengető körülmények között, majd nagyszerű könyvekben összegezni és közzétenni a tapasztalatokat, biztos kézzel irányt mutatva a tekintetben, amit sokan és sokszor, de a leginkább különböző színű ködökben tapogatózva próbálnak, próbálunk megtalálni: hogy miként tudnánk mi, magyarok, megmaradni és miként lenne érdemes nekünk, magyaroknak, megmaradni itt, a Kárpát-medencében.

 

Margittai Gábort – mint írja – nem az önigazoló és önsanyargató igazságkeresés vitte el ezekre a tájakra, hanem annak felismerése, hogy „írnunk kell ezekről a vidékekről, mert hamarosan nem lehet. Nem lesz, akit megszólaltassunk, aki utolsó lekészként, szántóvetőként összefoglalja szétporlott gyülekezete históriáját. (...) S ha ők nem lesznek többé, az elgazosodott temetők, a tető nélküli, szentélyükben fiatal erdőket nevelő istenházák törmelékeiből nehéz lesz kihámozni, kik is éltek egykor e környéken, és milyen nyelven imdákoztak Istenhez. Hogy kik lehettek e határemberek határfalvaiban – kik is voltak a külső magyarok."