2012. október 2-4. között "A magyar nemzet története" c. előadássorozat IV. részeként dr. Papp Sándor történész, a Szegedi Tudományegyetem docense tartott előadásokat "Az erdélyi fejedelemség" címmel Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában majd Székelyudvarhelyen. Az előadó az alábbi kérdések köré építette fel előadását:

1. Erdély a fejedelemség korában milyen viszonyban állt a Portával és a Habsburg magyar királlyal? Függetlenségről vagy vazallusi viszonyról lehet-e beszélni?

2. Melyek a szultánnal fennállt kapcsolat ismérvei? Milyen jelvényeket kapott az új fejedelem, ezek  milyen jelentéssel bírtak, milyen szolgálattal tartozott ezért az ország Konstantinápolynak?

3. Volt-e ténylegesen szabad fejedelemválasztás Erdélyben?

4. Mikortól nevezhető egyáltalán fejedelemségnek Erdély?

5. Miért használja a Porta a fejedelmek esetében a királyi címet, és mikortól?

6. A román történetírásban szerepel a "három román állam" kifejezés Moldva, Havasalföld és Erdély esetében. Mi a hasonlóság és az alapvető eltérés a román vajdaságok és Erdély jogi helyzetében a Porta szempontjából? Mekkora adót fizetett Erdély, és mekkorát a két vajdaság?


Dr. Papp Sándor - saját kutatási eredményeire támaszkodva - elmondta, hogy a történelem folyamán Erdély számára a közigazgatási és védelmi kereteket a vajdaság biztosította, mely egy középkori hagyományokra épülő szerkezet volt. A vajda nem választott, hanem a mindenkori magyar király által kinevezett helytartó, fontossági sorrendben az ország harmadik méltósága volt (a király és a nádor után). Mivel e tisztséget csak a leggazdagabb és legbefolyásosabb családok tagjai kaphatták meg, viselője nem is Erdély területén, hanem a királyi udvarban tartózkodott, a vajdaság ügyeit a helyszínen egy vagy két helyettes irányította. Változás csak Buda 1541-es, törökök általi elfoglalása után következik be, amikor az udvar a már csecsemő korában királynak választott János Zsigmond édesanyjával, Izabellával az élen Gyulafehérvárra költözik.
Bár a nyugati országrészt uralmuk alatt tartó Habsburgok mindent elkövettek, hogy királyi címéről lemondassák, a trónhoz való jogát a Török Birodalom, Lengyelország és Franciaország is elismerte. Ezért nagykorúvá válása után, egy 5 éves időszak leszámításával, egészen 1570-ig a keleti magyar országrész fejeként uralkodik, s a szultán Magyarország és Erdély királyaként emlegeti. Kimondható tehát, hogy ebben az időszakban Gyulafehérvár királyi udvar, s fejedelmivé csak János Zsigmond halála után válik, aki az ország egységének helyreállítása reményében, 1570. augusztus 16-án a speyeri szerződésben lemond a királyi címről, és beleegyezik, hogy csak fejedelemnek (princepsnek) szólítsák.

Dr. Papp Sándor előadása Csíkszeredában, a Hargita Megyei Kulturális Központban

 

Ez azért volt fontos, mert az erdélyi vajdák már a 12. század óta használták ezt a megnevezést, így erre hivatkozva el lehetett volna érni, hogy Erdély kormányzója jogilag a Magyar Királyság egy tisztviselője legyen, s ezzel megakadályozni az ország kettészakadását. A fiatal uralkodó hirtelen bekövetkezett halála azonban megakadályozta a szerződés életbe lépését. Így tulajdonképpen Erdély első fejedelme Báthori István, a későbbi lengyel király lett, neki köszönhető a fejedelmek nemesi rendek általi megválasztása, mely jogot a szultán is elismerte. A ma is élő tévhittel ellentétben, a történelmi Erdély nyugati határa a Királyhágóig tartott, az erdélyi fejedelem azonban ennél jóval nagyobb országrész fölött uralkodott. Magyarország tiszántúli területe (Partium), Kárpátalja, valamint Felvidék egy része is a fennhatósága alá tartozott.
Az előadás folyamán világossá vált, hogy az Erdélyi Fejedelemség a 16. század közepétől a 17. század végéig fennálló, hosszú folyamat következményeként létrejött önálló állam volt, melynek története megkérdőjelezhetetlenül a magyar történelem szerves és fontos részét képezi.

(Forrás: Bedő Zoltán - Székely hírmondó)