2012. október 19-én került sor Magyarország sepsiszentgyörgyi Kulturális Központja szervezésében a Málnás - a dolgok állása c. fotóalbum bemutatójára a Bod Péter Megyei Könyvtár olvasótermében, mely ezúttal szűkösnek bizonyult a nagyszámú érdeklődő befogadására. A kötetet Kisgyörgy Tamás, az albumot megjelentető Charta Kiadó igazgatója, Kovács Endre fotóművész - az album szerzője, Kovács Attila iskolaigazgató, Cserey Zoltán helytörténész és Lakatos Mihály, az MKK igazgatója mutatták be.

Lakatos Mihály többek közt az alábbiakat mondotta:

" (...) az album átlapozása és a benne elhelyezett igényes szövegek elolvasása után sem mondhatom, hogy: igen, Málnás községnek már nincsenek titkai előttem, az azért menten világossá vált számomra, hogy Málnás egy olyan település, amely nem egyszerűen egy lakó- vagy szolgálati hely az erre vetődő idegenek számára sem, amely „ma itt, holnap Foksányban”-alapon könnyen elfelejthető, nyomtalanul tűnik el az ember életéből, lelkéből, amint egy településsel odébb költözött. Hogy miért van ez így, arra nyilván többféle magyarázat is felhozható: ontológiai, történelmi és privát sorstörténeti magyarázat is. (...) A privát sorstörténeti magyarázat jócskán bővelkedik irracionális elemekben. Ugyanis mivel lehet megmagyarázni azt, hogy egy 1947-ben, Budapesten született fiatalember, az album fotóinak készítőjéről van szó, Kovács Endre fotóművészről, aki 1989-ben - miután megjárja a neoavantgárd és Svájc kacskaringós és rejtélyes ösvényeit – egyszer csak felfedezi magának a dunántúli Alsóörsről Málnást, és olyan lelki kötődés alakul ki benne a település iránt, amilyenre a most kézbe vehető kötet szolgál bizonyságul?! Hogy ez racionálisan le nem írható, azt közvetve ő maga is elismeri a bevezetőben, hiszen azt írja, hogy 1989-ben kikísérte az adományt hozó csapatot Málnásra, s „a többi jött magától”… Persze, a vallásos ember tudja, hogy nincsenek véletlenek, hogy semmi nem történik csak úgy, „magától”. Az mindenesetre nyilvánvaló, hogy e kötet szerzője számára Erdély nem csupán egy kirándulóhely a sok közül, amiként bizonyára a málnásiak is értékelik, hogy a Kárpát-medence túlsó végében, egy tőlük mintegy 900 kilométerre lévő anyaországi település lakói számára nem közömbös az ő sorsuk alakulása.

 

Az albumot végiglapozva azt tapasztaltam, hogy két történet bontakozik ki benne: az egyik az, amelyről a képek és a szövegek mesélnek, a másik az, amelyről a lefényképezett arcok, a tekintetek beszélnek. Az egyik a gyönyörű, kies természeti környezetről szól, a másik arról, hogy nem mindig volt könnyű az élet, és ma sem az e szívet gyönyörködtető környezetben. Az idős emberek mély ráncok, barázdák közt rejtőzködő tekintetéből, a ritkán előforduló, jellegzetes székely hamiskásság mellett főként az olvasható ki, hogy nehéz volt, keserves volt, de megvolt, túléltük ezt is. A gyermekportrék, csoportképek pedig valamiféle megdöbbentő koraérettségről árulkodnak, az ösztönös gyermeki vidámság, felszabadultság hiányáról, ami csak részben írható annak a számlájára, hogy a fotó készítője egy számukra kívülálló idegen, ráadásul felnőtt. Azért csak részben, mert az arc, a mimika felvehet alkalmi, a külvilágnak szóló pózokat, de a tekintetek soha nem hazudnak."

 

Az esemény megszervezésében Magyarország Kulturális Központja partnerei a Charta Kiadó és Nyomda, és a Málnási Református Egyházközség voltak.