2013. febr. 3-án nyílt meg Székelyudvarhelyen a "Megismételt pillanat" c. fotókiállítás Orbán Balázs, Veress Ferenc XIX. századi fotóművészek, és Fekete Zsolt kortárs marosvásárhelyi fotóművész munkáiból. Hogy miről is szól ez a napjaink divatos megfogalmazásával élve, Lengyel Beatrix (a budapesti Magyar Nemzeti Múzeum kurátora) által "3 az 1-ben kiállítás"-nak nevezett tárlat? A már említett Lengyel Beatrix az alábbiakat írja róla:

 

"Veress Ferenc, Erdély első műtermének tulajdonosa, 1862-ben, az Ország Tükre hasábjain ezt írta: „Nagy szolgálatot tehetne a hazai fényképészet a hazai történelemnek, úgy, ha minden olyan régiségeket, várakat, ó kastélyokat, templomromokat, barlangokat stb., amíg még fenn vannak, de csak egy évtized múlva is eltűnhetnek, fényképészetileg levenne és a jövő kornak hátrahagyná.”

 

   Veress Ferenc (1832-1916)

 

Akkortájt írta e sorokat, amikor honfitársa és kortársa, Orbán Balázs elindult éveken át tartó gyűjtőútjára, hogy a Székelyföld természeti szépségeit, épített örökségét, lakói viseletét és szokásait rendszerezetten dokumentálja. Orbán Balázs nem volt hivatásos fényképész, de már az 1850-es évek első felében, közelebbről megismerkedett a 19. század kiemelkedő találmányával, a „fénnyel írás” mágiájával. A világot járt, sokat tapasztalt és látott „legnagyobb székely” mintha megfogadta volna e szavakat, s kutató útján – mintegy hat éven át, 1862-1868 között – folyamatosan készített felvételeket. Természetesen Veress Ferenc maga is követte azt az utat, amit fotográfus társainak és a műkedvelőknek ajánlott, s több alkalommal is bejárta szűkebb és tágabb környezetét és az általa fontosnak ítélt emlékeit megörökítette, legalább öt albumot állítva össze felvételeiből.

 

Orbán Balázs (1830-1890)

 

Kettejük fényképhez való viszonya merőben más. Veress Ferenc megélhetési forrása volt a fényképezés, Orbán Balázs pedig kifejezetten segédeszköznek szánta, hogy aprólékos gonddal összegyűjtött székelyföldi adataiból megírandó könyvéhez azután illusztrációként használja a képeket.

Fekete Zsolt, Pécsi József fotográfiai ösztöndíjas, marosvásárhelyi fotóművész e kettő, 19. századi elődje nyomába eredt. Munkájáról így számolt be az Idő fényképe címmel megjelent könyvében: „Ahhoz, hogy a látvány leképezése minél hasonlóbb legyen elődeiméhez, nekem is nagy formátumra kellett dolgoznom. 6×9 cm-es formátummal kezdtem a múlt század végén. Aztán vettem egy 13×18 cm-es, illetve 9×12 cm-es hátfalra dolgozó Plaubel műszaki fényképezőgépet, 120, illetve 210 mm-es objektívvel. Ilford Fp4 filmet használtam. Digitális felvételeimet több képből állítottam össze, a legnagyobb a Székelykőről készült Veress után, 80 mm-es objektívvel, négy sorban, összesen 60 képből. Ha figyelembe vesszük a képenkénti feles átfedést, ez 6×12,5 cm-es érzékelő lapkának (hátfalnak) felel meg.” Fekete Zsolt akkurátus pontossággal kereste meg az elődei által megörökített helyszíneket, fényképezési pontokat és készítette el – több mint egy évtizedes munkával – fényképeit."

 

                                                Fekete Zsolt fotóművész (sz. 1967)

 

Ugyanakkor a kiállítási anyag tartalmazza a Román Állami Levéltár Maros Megyei Igazgatósága által rendelkezésre bocsátott több mint húsz, eredeti, Orbán Balázs által készített fényképet is!

 

Felvételek a megnyitó ünnepségről:

 

 

 

 

Lakatos Mihály köszöntőbeszédében többek közt az alábbiakra tért ki:
"Orbán Balázst méltán nevezik a „legnagyobb székelynek”, hiszen fő művében egy olyan felbecsülhetetlen értékű dokumentációt készített a Székelyföldről, amilyenről más tájegységek lakói álmodni sem mernek. Műve értékét megsokszorozza, hogy nem csupán leírta az általa tapasztaltakat, de igen sok fényképet is készített a Székelyföld tájairól és azok lakóiról. És mikor tette mindezt? Amikor a fényképezés művészete még gyerekcipőben járt. Joseph Nicéphore Niépce és Louis Daguerre találmányát Daguerre pártfogója, Arago, a nagy tekintélyű fizikus és csillagász 1839. január 7-én jelentette be a Francia Akadémián. És 1862-ben Orbán Balázs már a Székelyföldön készít fényképeket. A hagyományosan elmaradt, a nyugattal szemben örökös lépéshátrányban lévő Kelet-Európában ez a tett csodaszámba megy. Örüljünk, hogy e csodának mi lehetünk a haszonélvezői."

 

Elekes Botond főgondnok egyebek közt az alábbiakat mondotta megnyitó beszédében:

"Meggyőződésem, lesz olyan kor, olyan pillanat, amiben Orbán Balázs és Veress Ferenc fényképészeket ifjú Fekete Zsolt és Méry Gábor fotóművészekkel együtt, egymás szellemi kortársaként fogják emlegetni, ugyanis – bármennyire is meghökkentő ez a kijelentés! - ezer látható és láthatatlan szállal kötődnek egymáshoz. Az itt látható képpárok és triptichonok egy része reményt áraszt, mások pedig a húsbavágó valósággal szembesítik a nézőt. Figyeljék meg, hogyan változott a természet állapota az eltelt időben. Örömmel konstatálhatjuk, helyenként erdők nőtték be a domboldalt, az  élhető környezet esélyét sugallva, reményét a fenntartható fejlődés gondolatának. Ugyanakkor több olyan képpárral is szembe kell néznünk, ami őseink örökségének a teljes pusztulását mutatják be." 

 

A Magyarország sepsiszentgyörgyi Kulturális Központja és a fogadó múzeumok által közösen szervezett kiállítás első állomása Székelyudvarhely.

A székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeumban 2013. február 3-án (stílszerűen Orbán Balázs 183. születésnapjára időzítve) 13 órakor került sor a kiállítás ünnepélyes megnyitójára.

Köszöntőt és megnyitó beszédet mondott: Elekes Botond, a Magyar Unitárius Egyház főgondnoka, ill. Lakatos Mihály, Magyarország sepsiszentgyörgyi Kulturális Központjának igazgatója.

A kiállítást követően a jelenlévők megvásárolhatták a Méry Ratio Kiadó által Fekete Zsolt munkáiból készített Az idő fényképe c. fotóalbum-ot is.

 

 

A kiállítás - a tervek szerint - a 2013. év folyamán bemutatásra kerül Csíkszeredában (a Csíki Székely Múzeumban), Gyergyószentmiklóson (a Tarisznyás Márton Múzeumban), Marosvásárhelyen (a Maros Megyei Múzeumban), Sepsiszentgyörgyön (a Lábas Házban), Kolozsváron (a Szépművészeti Múzeumban), ill. a Bukaresti Magyar Intézet székházában is.

A kiállítást első alkalommal a budapesti Magyar Nemzeti Múzeum mutatta be 2012. novemberében.