2013. március 18-20. között került sor Czegő Zoltán, a második Forrás nemzedék egyik jelentős költője, legújabb köteteinek bemutatójára, sorrendben: március 18-án Sepsiszentgyörgyön, partnerségben a Bod Péter Megyei Könyvtárral, március 19-én Csíkszeredában (a Székelyföld c. folyóirat Galériájában) és március 20-án Székelyudvarhelyen, partnerségben a Városi Könyvtárral és az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvánnyal.

 

czego_udvarhelyen 002

 

A kötetbemutatók során a szerzővel Lakatos Mihály, a Balassi Intézet sepsiszentgyörgyi Kulturáűlis Központjának igazgatója beszélgetett, aki a szerző életrajzáról szólva kiemelte: "Czegő Zoltánon megfogant a kínai átok, mely azt mondja: Élj érdekes életet! Czegő Zoltán érdekes életet élt, de hiszen hogy ne élne érdekes életet az, aki olyan családba születik bele, ahol a gyerekek száma a manapság számunkra felfoghatatlan kilenc. Bár ne lenne felfoghatatlan – mondom én – bár felfogni persze nem tudom. Mindaz, aki írásra adta a fejét, akár irigykedve is gondolhatna arra a pályatársra, aki ilyen népes családban született, hiszen itt még annyit sem kell tenned, hogy lehajolj az úton heverő témákhoz, merthogy azok maguktól házhoz jönnek, mintegy tálalódnak a nyolc testvéren keresztül. Nem csoda hát, hogy a család szeretete, a ragaszkodás a családtagokhoz, az Anyától (a „legszuperebb anyától”) a számbelileg meglepően szűken mért gyerekekig és az imádott unokákig, gyakran visszatér vagy kibontott motívumként, vagy a szövegen átsugárzó érzésként. De ez a szeretet - felelősségérzettel és tenniakarással párosulva - nem áll meg a családnál, nem torpan meg a szülői vagy családi lak küszöbén, hanem gazdagon áradva kiterjed a szűkebb és tágabb pátriára, egész nemzeti közösségére. Apai ágon iparosok, míg anyai ágon székely földmívesek az ősök, ő pedig íráskészségét és eredeti látásmódját felhasználva anyanyelvét veszi művelés alá, s hogy a képet tovább fejlesszem: nem azt nézi, mekkora a termés (amúgy nem kicsi!), hanem azt, hogy mekkora haszna származik belőle annak a közösségnek, amelynek szánta. Merthogy annak szánta."

 

 

 

Az "Éjféltől virágig" c. ún. "antinaplóról" megállapította: "Gondolatgazdag, sokoldalú, olvasmányos, tele humorral, a kesernyésebb válfajából, mely gyakran áthajlik iróniába, szarkazmusba. De soha nem úgy, hogy maga a szándék ne lenne jobbító, ne lenne óvó-féltő… Néha egy mondat, néha ballada prózába írva, néha vers prózába írva, a költészet mind hangulatában, mind eszközeivel át- meg átjárja a szöveget – és mindig van szellem benne, a felkínált pohár soha nem üres, nem arra vár, hogy te töltsd meg, hanem arra, hogy igyál belőle."

 

 

(A felvételek a www.szekelyhon.ro c. hírportálról származnak.)