Kötetbemutató és kiállításmegnyitó

 

 

2013. június 7-én 18 órai kezdettel kerül sor a Magma Kortárs Művészeti Kiállítótér és Magyarország sepsiszentgyörgyi Kulturális Központja közös szervezésében L.SIMON LÁSZLÓ Szubjektív ikonosztáz c. kötetének bemutatójára, illetve 19 órai kezdettel SZOMBATHY BÁLINT Városjelek c. kiállításának megnyitójára.

 

 

L.Simon László bemutatásra kerülő kötetéről írja az előszó szerzője, Gulyás Gábor:

„L. Simon László a kortárs magyar képzőművészet határvidékein is otthonosan csatangoló alkotók és az avantgárd szellemiségét szolid magától értetődöttséggel újrateremtő, konok, autonóm művészek ihletett értelmezője. Esszéket ír, a műfaj Cs. Szabó László szerinti klasszikus értelmében a "líra, a széppróza és a tudomány közös forgókorongján" formázva a művészetről szóló gondolatait, de a könyv, amit az olvasó a kezében tart, úgy is értelmezhető, mint egy művészeti napló. Bárhol felüthetjük, bárhol bekapcsolódhatunk: néhány mondat után magával ragad a stílus, a következetes, meggyőző érvelés, amellyel jólesik egyetérteni.”

A gazdagon illusztrált, igazi nyomdai műremeknek is számító kötet esszéi széles tematikai skálán mozognak, s a fülledt hangulatú, száraz, műszavaktól hemzsegő, ergo: kívülálló számára nehezen követhető szövegektől irtózó olvasónak, aki gyanakodva csapja fel a vaskos kötetet, kellemesen csalódnia kell.

L.Simon László - amiként korábbi, a székelyföldi olvasóknak is bemutatott esszékötetében, a Személyes történelem-ben is bizonyította - nem (csupán) a szakmabélieknek, saját pályatársainak ír, belterjes tudálékossággal, hanem az átlagolvasónak is, azaz a műtermekből, kiállítóhelyekről elindulva olyan izgalmas szellemi kalandozásra viszi olvasóit, melyek során azok a legvalóságosabb élettel, saját mindennapjaikkal találkozhatnak. S e találkozások – azon kívül, hogy nem tanulságmentesek – további gondolkodásra is serkentik a „kalandtúra” résztvevőit. Példaként álljon itt a Szombathy Bálint Munkák a kétezres évekből c. kiállítása kapcsán írt esszéjének néhány részlete: „Érdekes módon a szocializmus éppen azokat a fogalmakat járatta le leginkább, amiket egyébként emblematikus módon próbált kiemelni, például újságok címéül, brigádok, termelőszövetkezetek nevének vagy csak hétköznapi köszönésnek: igazság, szabadság, népszabadság, elvtárs, munka, terv és a többi és a többi. De a szocializmus saját nevét is lejáratta, nem kell nekünk már sehogy sem, sem emberarcúan, sem megreformáltan, pedig de jó volna olyan – szocialistának tartott – rendszerben élni, amilyen Skandináviában létezett valamikor, mielőtt a radikális feminizmus a maga képére át nem formálta… (…) „De hiszen jót akartunk!” – halljuk az elmúlt évtizedek volt kommunista vezetőinek szájából. (…) Jót akartak azok is, akik mások hazájából csináltak saját országot, akik ködös történelmi eszmék és ideák mögé bújtak a szembenézés elől, akik hősnek képzelték magukat, amikor szavakból szőttek hazát, és nem kövekből építették meg a falakat, s jót akartak azok is, akik nem vették észre, hogy mindenkinek jár legalább egy haza.”

És a többi, és a többi – mondhatnánk mi is… De a potenciális székelyföldi olvasók kedvéért ne mulasszuk el megjegyezni, hogy ezen „többi” közt ott van például a székelyudvarhelyi Kováts-fényképész dinasztia fotóiról írt kitűnő esszé is.

 

 

Szombathy Bálint Városjelek c. kiállítása kapcsán írja Karen Eliot a www.kepiras.com  portálon:

"Szombathy Bálint multimediális és nyelvi-ideológiai szempontból többfelé ágazó munkásságának egyik fő csapásán találjuk a városi környezetben végzett vizuális jeltani kutatásait, melyeknek kezdete 1971-re nyúlik vissza. A mozgalmas történeti korszak strukturalista és szemiológiai tanításai, új szempontú nyelvi megközelítései vezették Szombathy-t arra az elhatározásra, hogy a zárt műtermeken és kiállítói tereken kívül – a közterületeken – keresse munkálkodásának helyszíneit, mint ahogyan tette városi, vagy természeti környezetben véghezvitt akcióiban. A művész, aki soha sem foglalkozott festészettel és szobrászattal, az urbánus élettérben mozogva olyan spontán nyelvi jelenségekre, névtelen szerzők tevékenysége nyomán hátrahagyott vizuális jelképződményekre figyelt fel, melyekről úgy vélte, hogy teljes mértékben kielégítik festészeti-szobrászati elvárásait, így hát lefotózva saját műveiként fogadhatja, illetve fogadtathatja el őket. Ahhoz tehát, hogy festményei és plasztikai alkotásai legyenek, nem kell ténylegesen festenie és szobrászkodnia, elég, ha az adott nyelvi-esztétikai jelenséget fotón rögzítve kiemeli a környezetéből. Az alkotói kisajátítás modernista gesztusával több száz felvételből álló gyűjteményt alakított ki, melyeknek tárgya egytől egyig talált eredetű, vagyis objet trouvé. (...)"

 

Amiként a fentiekből is kiviláglik, izgalmas, egymást is kölcsönösen értelmező kötet-, ill. kiállításbemutatón vehetnek részt mindazok, akik 2013. június 7-én 18 órakor ellátogatnak a sepsiszentgyörgyi MAGMA Kortárs Művészeti Kiállítótérbe.