MAGYAR IRODALOM ERDÉLYBEN

Egy "lelki tartomány" mai irodalma

 

 

Az erdélyi magyar irodalom történetének megírása évtizedek óta súlyos, nyugtalanító feladatként nyomja erdélyi irodalomtörténészeink vállát, s bár számos próbálkozás történt a Nagy Mű (akár) kollektív megalkotására is, és igen sok szakmai vita folyt le Szamoson, Olton, Maroson és Nagyküküllőn e téma jegyében, a feladat nem került le az érintett vállakról. Már csak azért sem, mert a vita - még mielőtt érdemi fázisba kerülhetett volna - holtpontra jutott már azon, hogy létezik-e egyáltalán erdélyi magyar irodalom. S ha igen - mik is az ismérvei? A széthúzásra amúgy mindig kapható magyar emberek ezúttal egyrészt ösztönösen visszariadtak attól, hogy többes számmal lássák el a "magyar irodalom" fogalmát, másrészt lelkük mélyén úgy érezték, hogy a Trianon utáni Erdélyben született magyar irodalom kissé másabb, "sajátosabb", mint az anyaországi vagy a többi utódállamba szakadt országrész irodalma. S e dilemma áthatolhatatlan falként meredezett az alkotók és a mű között. Mígnem Pomogáts Béla anyaországi irodalomtörténész, aki évtizedek óta az erdélyi magyar irodalom elkötelezett híve és kutatója (de mondhatnánk úgy is: szerelmese) rászánta magát s egy "gordiuszi tettel" egyszerűen megkerülte az említett "falat", nekilátott s megírta egymaga az erdélyi magyar irodalom történetét, helyesebben mondva: az Erdélyben született magyar irodalomét. Merthogy Pomogáts Béla szerint csak egy magyar irodalom van, de annak léteznek régiói, eltérő "lelki tartományai".

Nos, ezúttal a legkényesebb fejezethez érkezett a nagy munkabírású, több mint száz kötettel rendelkező irodalomtörténész: napjaink irodalmához. Amikor a különböző életkorú, zömmel még élő alkotók hol a zenitjén, hol azon már túllévő, hol még csak a szárnybontogatásnál tartó pályaívét vagy annak részletét kell "történelemmé avatni", valamiféle rendszerbe foglalni, de mindenképp: értékítéletet mondani. Akkor is, ha tudjuk, hogy az mindig szubjektív, és a tévedés kockázatát is magában hordozza. Lássuk be:  e tett nem kis munkát és nem kis bátorságot igényel. Annál inkább méltó az elismerésre, a megbecsülésre.

A fentiekben röviden vázolt izgalmas és bizonyára sokak érdeklődésére számot tartó munkáról, s az ezzel kapcsolatos kérdésekről tart előadást augusztus 28-án a Bod Péter Megyei Könyvtárban Pomogáts Béla. A Magyar Irodalom Erdélyben c. nagyszabású vállalkozás utolsó kötete várhatólag 2014 tavaszán látja meg a nyomdafestéket a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó gondozásában.

 

S mivel a legszebb elmélet sem ér sokat konkrétumok nélkül, egyúttal Czegő Zoltán erdélyi író legújabb regényét, a „Néma lovak”-at is bemutatja a nagyközönségnek, a szerző jelenlétében.

 

A rendezvény helyszíne: Bod Péter Megyei Könyvtár

Időpontja: 2013. augusztus 28. (szerda), 18 óra

Vendégek: Pomogáts Béla irodalomtörténész, Czegő Zoltán író

 

Fő szervező: Balassi Intézet – Magyarország Kulturális Központja, Sepsiszentgyörgy

Szervezőpartner: Bod Péter Megyei Könyvtár

 

Támogatók: Magyar Írószövetség, Magyar Szak- és Szépirodalmi Szerzők és Kiadók Reprográfiai Egyesülete (MASZRE)