A MAGYAR NEMZET TÖRTÉNETE, VII. RÉSZ - MAGYARORSZÁG A REFORMKORBAN

"A magyar nemzet története" c. előadássorozat VII. epizódja keretében dr. Dobszay Tamás történész (ELTE-BTK) tart előadásokat 2013. november 27-29. között Sepsiszentgyörgyön, Székelyudvarhelyen és Csíkszeredában.

                             dr. Dobszay Tamás

 

2013. november 27-29. között folytatjuk A magyar nemzet története című sorozatot a VII. résszel.

Az VII. rész címe: Magyarország a reformkorban

Az előadásokat dr. Dobszay Tamás történész, egyetemi docens (ELTE, Budapest) tartja, a reformkor egyik kiváló szakértője.

 

Az előadások helyszínei az alábbiak:

 

2013. november 27., szerda, 18 óra – Sepsiszentgyörgy, Székely Nemzeti Múzeum, Bartók terem

2013. november 28., csütörtök, 18 óra – Székelyudvarhely, Művelődési Ház, koncertterem

2013. november 29., péntek, 17 óra – Csíkszereda, Hargita Megyei Kulturális Központ

 

Ugyancsak a jelzett napokon, délelőttönként előadásokra kerül sor a középiskolai diákok számára a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban, a székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképzőben, valamint a csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Teológiai Líceumban.

 

 

MAGYARORSZÁG A REFORMKORBAN

(1825-1848)

 

Hogy a reformkor tulajdonképpen mikor kezdődött Magyarországon, arról még a szakemberek is vitatkoznak. Egyesek 1790-től datálják, mások 1825-től, ismét mások – arra hivatkozva, hogy a valóságos és erőteljes reformigények ekkortól jelentkeztek – az 1830-as évet jelölik meg kezdődátumként.

Az 1825-ös évszám irodalomtörténetileg indokoltnak tekinthető, hiszen ekkor tesz felajánlást Széchenyi a Magyar Tudományos Akadémia felállítására, ekkor jelenik meg Vörösmarty Zalán futása c. műve, ekkor tetőzik a romantika diadala stb. Ettől függetlenül azonban tény, hogy ebben a tágabban vagy szűkebben értelmezett időszakban rakják le a modern, polgári Magyarország alapjait. A Nagy Francia Forradalom kitörése és következményei erőteljesen jelezték, hogy az európai államok társadalmi berendezkedése elavulttá vált, a kor igényeihez alkalmazkodó reformok bevezetése elodázhatatlanná vált.

Magyarországon azonban – Európában egyedülálló módon – a reformfolyamatok nem véres társadalmi konfliktusok nyomán indultak be, hanem a reformnemzedék számos kiemelkedő személyiségének (Széchenyi István, Kossuth Lajos, Wesselényi Miklós, Kölcsey Ferenc, Deák Ferenc, Eötvös József, Klauzál Gábor, Vasvári Pál, Trefort Ágoston és sokan mások) a különböző társadalmi csoportérdekek egyeztetésére/egyesítésére törekvő elképzelései és törekvései eredményeként. Az ebben az időszakban elkezdődött polgári és modernizációs átalakulás eredményeinek felsorolására e helyütt nincsen mód, ezért csupán majdnem ötletszerűen említjük meg a Tudományos Akadémia már említett megalapítása mellett az olyan „fegyvertényeket”, mint: a Lánchíd felépítését, az Al-Duna szabályozását, hajózhatóvá tételét,  a Tisza szabályozását, a jobbágyterhek jelentős könnyítését, a részleges zsidóemancipációt, a magyar nyelv államnyelvvé tételét, gyárak alapítását („ipar nélkül a nemzet félkarú óriás” – mondotta Kossuth akkor, és mi manapság ellenőrizhetjük is e mondás igazságértékét…), stb. És ugyancsak ez idő tájt vetődik fel komolyan Erdély „uniójának” kérdése, azaz Erdély visszaillesztése a történelmi Magyarország kebelébe.

Kuriózumként jegyezhetjük meg, hogy a reformkorban jelenik meg először a Pest-Buda elnevezést később felváltó Buda-Pest kifejezés, némely úri palotában ekkor jelenik meg az angol WC, és a fáradhatatlan reformernek, Széchenyinek még arra is kiterjedt a figyelme, hogy az Ön megszólítást (a magázás udvariasabb formáját) elterjessze. Hozzátehetjük: máig tartó sikerrel.

 

A reformkor igen jelentős helyet foglal el (és méltán) a magyar nemzettudatban.