MAGYAR KULTÚRA NAPJA - A MAGYAR KULTÚRA NAGYJAI

2014. január 21-én, 18 órai kezdettel került sor Szilágyi István prózaíró és Király László költő, prózaíró irodalmi estjére Sepsiszentgyörgyön, a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron termében. A Magyar Kultúra Napja alkalmából a Balassi Intézet sepsiszentgyörgyi Kulturális Központja és a Bod Péter Megyei Könyvtár által közösen szervezett esten a kérdező Fekete Vince volt, a Székelyföld folyóirat főszerkesztő-helyettese.

A kortárs magyar irodalom nagyjai közé tartozó két író estjére népes közönség gyűlt össze január 21-én este Sepsiszentgyörgyön, és a jó hangulatú beszélgetés során - Fekete Vince kérdései mentén - a résztvevők bepillantást nyerhettek nemcsak Szilágyi István és Király László alkotói műhelyeibe, azok titkaiba, hanem egy rögtönzött "időutazás" keretében a '70-es, '80-as évek, szívderítőnek nehezen nevezhető szerkesztőségi hétköznapjai, problémái is terítékre kerültek.

Azokban - a fiatalabb nézők/hallgatók által meg nem tapasztalt - időkben rezzenéstelen arccal, s ha lehet: együttérzéssel kellett tudomásul venni némely szerkesztőtárs olyan kijelentéseit, mint pl. "szomorú vagyok, hogy ebben a szerkesztőségben a párt kicsi, piros zászlaja már csak az én szívemben van jelen" - mondta Szilágy István. Ilyenkor az ember agya már azon járt - tette hozzá az író - hogy ez azt is jelenti-e egyúttal, hogy: fel vagyunk jelentve a hatóságnál?!... Nyíltan megkérdezni, nyilván, nem lehetett, de az ember szívét elszorította a se nem kicsi, se nem piros aggodalom.

A túlélés eszköze akkor sem volt más, mint a humor. Anekdoták szép számmal kerültek elő, ami azért sem baj, mert túl azon, hogy kedvezően hatnak a hallgatóság kedélyállapotára, jól tükrözik egy-egy kor lényegi, másként kevésbé megragadható vonásait. Szilágyi István elmesélte többek közt, hogy a '80-as évek vége felé fordult elő az akkori Utunk c. folyóirat egyik számának kinyomtatása során, hogy a nyomdagép egyik betűjéről letörött a nyilván elöregedett ékezet. Történt mindez éppen a Szárnyaló költészet c., megrendelésre vagy némelyek esetében őszinte honfiúi lelkesedéssel megírt hazafias költemény-együttes kollektív címe esetében, aminek az lett az eredménye, hogy a cím második betűje szimpla "a"-ként jelent meg a nyomtatott verzióban. Keserves fejlemény volt ez a szerkesztőség tagjai számára, mert emberfeletti munkával két nap alatt közel tizenhatezer példányban kellett - kézzel - kijavítani az "a" betűt "á"-ra...

"Visszatekintve saját történelmünkre, imádkozni és káromkodni is szép számmal akadt okunk, s nagy valószínűséggel ez a jövőben is így lesz, ezért az egyensúly megteremtésére kell törekedni. Ha ezt sikerül megvalósítani, akkor oda tudunk figyelni a munkánkra, és így talán arra is esély nyílik, hogy valami olyat tegyünk hozzá a mi kicsi világunkhoz, amivel elősegíthetjük az embertársaink és rajtuk keresztül saját életünk némileg derűsebbé válását" – fogalmazta meg - ezúttal prózában - tapasztalatait Király László a beszélgetés során. Ma már nem kell a sorok közt üzenni az olvasónak, mindenki azt mond és ír, amit akar, de egyúttal a felelőssége is nagyobb az íróknak - tette hozzá.

Az estet a két szerző felolvasása foglalta keretbe: Szilágyi István egy-egy novelláját olvasta fel, Király László a 2013-ban megjelent Készülődés Pazsgába (Orpheusz Kiadó, Budapest) c. kötetéből néhány verset. Ez utóbbi kötet címadó versében olvashatjuk:

Jó ott járni, hol sose járunk többé.

Magtárrá alázott templomok között.

De lelkünk egyszerre égé és földé,

S száműzött istenünk visszaköltözött.

Kézfogásba, varottas ing korcába.

Fagyott vállunk rokon-ság fogja át.

Ritka tudás, hogy nem éltél hiába.

S ki űzött - névtelen kergeti önmagát.