LÓRÁNT ATTILA FOTÓKIÁLLÍTÁSA A SZÉKELYUDVARHELYI MŰVELŐDÉSI HÁZBAN

2014. április 9-én 17 órakor nyílt meg Székelyudvarhelyen, a Művelődési Házban, Lóránt Attila fotográfus 3x3 52 486 című fotókiállítása.

Az érdeklődőket Elekes Gyula, a Művelődési Ház igazgatója, köszöntötte, majd Lakatos Mihály, a Balassi Intézet sepsiszentgyörgyi Kulturális Központjának vezetője ismertette a fotográfus életútját: "Lóránt Attila nem készült már gyerekkorában fotósnak, pályája ilyetén alakulásába a véletlen szólt bele. Reklámfilm-rendezőként 2002-ben Dél-Afrikában forgatott egy reklámfilmet, és megtetszett neki a vörös kontinens. Olyannyira, hogy néhány hónap múlva visszatért Kelet-Afrikába. Egy reggel az Indiai-óceán partján kószált, amikor arra lett figyelmes, hogy az ott lévő halászok égetnek valamit. Amikor közelebb ment, akkor látta, hogy lángoló autógumikkal égetik le a csónakjaikra tapadt fúrócsigákat. Annyira megdöbbentette a látvány, hogy készített egy fotót. Ez volt az első fotója. Innen indult a pályája, amely végül a National Geographic Társaság karjaiba röpítette."

Lakatos Mihály ezt követően felolvasta azt az ismertetőt, amelyet a szerző maga írt a most bemutatott kiállítás kapcsán, és amelyben felfedi a rejtélyes cím jelentését is: „Ezen projektem 3x3-as mátrixokba rendezett képkompozíciói alapján kapta címét. A másik két szám magyarázata, hogy az év mind az 52 hetéről készítettem ilyen képeket. Fotónaplóm végleges változatában összesen 52 x 9 képet tartalmazó kompozícióból, valamint 18 single képből, azaz 486 képből áll össze. 3x3 című mozaik-napló-enciklopédiám egy személyes projekt, vallomás önmagamról. ” 

E "vallomás" hátteréhez hozzátartozik, hogy a szerző fényesen ívelő karrierjét 2009/2010 fordulóján súlyos betegség, egy Kongóban összeszedett malária torpantotta meg. Miközben New York-ban, az ENSZ szervezésében egy nagyszabású, és viharos sikert arató fotókiállítása nyílt, amit közvetve vagy közvetlenül ötmillió ember láthatott, a Times Square-en pedig tizenhat óriáskijelzőn két hónapig futott a kiállítás promóciója, azalatt ő Budapesten lábadozott. Ez a csapás átformálta az ifjú fotográfus életszemléletét. „Megváltozott a tárgyak jelentése – írja naplójában -, felértékelődtek korábbi életem felszínesen érzékelt jelenségei. Közben pedig fotóztam – ezt-azt, bármit, ami mellett elhaladtam, ami szembejött velem. Korábban mellékes látványelemek, apró kis részletek kaptak új jelentést szememben, s transzformálódtak a fájdalom szépségévé, a lemondás könnyedségévé vagy éppen ragaszkodássá, esetleg bánattá, időnként szeretetté. A képek fogalmakká váltak, azok meg képekké. Tűnő, de örök pillanatokká. Ezek a felvételek elmúlt egy évemet dokumentálják. Egy olyan ember fotói, aki azon töpreng, hogy életének talán utolsó képeit készíti…”

 

A kiállítás - mely Szófia, Bukarest és Sepsiszentgyörgy után érkezett Székelyudvarhelyre - 2014. április 23-ig látogatható a Művelődési Ház előterében.