"KELET FELŐL JÖN EGY VONAT..." - ELSŐ VILÁGHÁBORÚS EMLÉKMŰSOR

2014. szeptember 22-én (hétfőn), 19 órai kezdettel mutatták be Sepsiszentgyörgyön, a Székely Nemzeti Múzeum Bartók termében, a „Kelet felől jön egy vonat…” c. első világháborús emlékműsort.

A történelemkönyvek az első világháborút (és bármely háborút) - érthető módon – a történészek által végzett kutatások, elemzések alapján mint politikai-társadalmi-hadtörténeti eseménysort mutatják be, amennyire lehet, tetszetős ok-okozati összefüggésrendszerbe helyezve a történéseket. A Nagy Háború történetének van azonban egy rejtett dimenziója is, amelynek feltárására az ebben ellenérdekelt korabeli háborús sajtó egyrészt nem vállalkozott, ill. nem szívesen vett tudomást róla, másrészt a szándék megléte esetén is csak hézagos eredménnyel járt volna, hiszen e rejtett dimenzió összetevői nem azonnal válnak nyilvánvalóvá. Arról van szó egészen pontosan, hogy az egyszerű, hétköznapi ember  miként élte át és meg (ritkán túl is) azt a tragikus határhelyzetet, amit a háború jelent.

                                      Zayzon Ágnes történész, népdalénekes és - gyűjtő

Ami a sajtó és a politikusok, hadvezetők szóhasználatában történelmi pillanatként, bosszúálló hadjáratként, harci dicsőségként, fegyvertényként jelenik meg, a besorozott, fegyver alá hívott és parancsolt egyszerű emberek életében olyan, az előbbieknél kevésbé dicsőséges, a sajtó által kevésbé jól megírható, de súlyos és életbevágó problémákat vet fel, mint hogy: túléli-e az édesapa a háborút?, mi lesz a férjemmel?, mi lesz a feleségemmel, a gyerekeimmel?, mi lesz a tehénnel, a malaccal, a gazdasággal? S talán nem is tudatosul bennük, de mindezek a kínzó kérdések együtt azt is jelentik: mi lesz az országgal? (Tudjuk, mi lett…) 

Belátható, hogy ezek a kérdések – bár valósak és súlyosak - nem valók egy kényszerpályájára állított, és ennek eredményeként háborúba induló, majd később egy háborúban álló ország sajtójának lapjaira, hiszen a harci cselekményekbe bocsátkozott hadsereg demoralizálása csak tetézné azt a katasztrófát, amit a háború kirobbantása önmagában is jelent. De az ún. második nyilvánosságban (a magánbeszélgetésekben, magánlevelekben) azért markánsan jelen vannak ezek a problémák, és óhatatlanul átszüremkednek és fennmaradnak a népművészeti alkotásokban is, hogy letisztulva, kikristályosodva pontos látleletet nyújtsanak késő korok néprajzkutatóinak és társadalomtudósainak arról, hogy mit gondolt a nép a Nagy Háborúról, de leginkább, hogy hogyan érzett és mi foglalkoztatta abban a vérzivataros félévtizedben. Ha van autentikus, manipulációmentes forrás erről, akkor ez az.

                                                          Mátray László színművész

Ebből a forrásból táplálkozik a „Kelet felől jön egy vonat…” című emlékműsor, melynek rendezője Zayzon Ágnes történész, népdalénekes és -gyűjtő, és amelynek összeállításában neves színészek,  zenészek és képzőművészek vállaltak szerepet. A műsor öt - korabeli levélrészletekkel és filmbejátszásokkal tarkított - zenei blokkban követi nyomon a Nagy Háború történetét, a bevonulástól a siratókig.

Előadók:

Zayzon Ágnes ének, Gáspár Csaba hegedű, Kelemen István hegedű, Fazakas Albert brácsa, Szilágyi László brácsa, Kerezsi Csongor nagybőgő

 

Közreműködnek:

Gajzágó Zsuzsa és Mátray László színművészek

Kispál Attila, Kispál Ágnes-Evelin képzőművészek

 

Plakáttervező: Kusztos Attila képzőművész

 

A műsor fő szervezője és támogatója: a Balassi Intézet – Magyarország sepsiszentgyörgyi Kulturális Központja

Szervezőpartnerek: Székely Nemzeti Múzeum, Magma Kortárs Művészeti Kiállítótér, Sepsiszentgyörgy

 

 

Támogatók: Sepsiszentgyörgy város Polgármesteri Hivatala, Városimázs Iroda, Sepsiszentgyörgy, Kovászna Megye Tanácsa