KORTÁRS MAGYAR TŰZZOMÁNC-KIÁLLÍTÁS SZÉKELYUDVARHELYEN

                               2014. október 13., 18 óra

 

 

 

2014. október 13-án 18 órakor került sor a székelyudvarhelyi Művelődési Házban a "Kortárs magyar tűzzománc" c. kiállítás megnyitójára.

A vendégeket Elekes Gyula, a székelyudvarhelyi Művelődési Ház igazgatója köszöntötte, majd Lakatos Mihály méltatta a Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület elnöke, Ruda Gábor erőfeszítései eredményeként és a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával megvalósult kiállítás színvonalas anyagát. Lakatos Mihály külön kiemelte a házigazda, Elekes Gyula e művészeti ágban elért kiemelkedő eredményeit: "Igen neves erdélyi művelője a székelyudvarhelyi  Elekes Gyula, aki tanulmányait német és spanyol magániskolákban-alkotóműhelyekben végezte. A tűzzománc művészetet nem csak műveli, de oktatja is székelyudvarhelyi, soltvadkerti, kiskőrösi, keszthelyi, hildesheimi és La Coruna-i oktatóműhelyekben."

                                                                 Elekes Gyula alkotása

A kiállított anyagokat szakmai szempontból Rácz Gábor budapesti iparművész méltatta.

"A tűzzománc használat első előzményei már Kr.e. 5000 körül ismertek voltak, ezt bizonyítják a mezopotámiai leletek. A tűzzománc-technikát a bizánciak fejlesztették igen magas, mondhatni: művészi szintre. A magyarországi és erdélyi műhelyekben a sodronyzománc és a drágakő berakás hódított, melynek gyakorlata valószínűleg Velencéből jutottak el a magyar királyság területére.

A magyar sodronyzománc olyan sajátos technikai megoldás, amely minden más sodronyzománcos műtől (bizánci, görög, orosz, perzsa) különbözik. A régi magyar ötvösök sodronyzománcos műveikben két színtónust használtak: a meleg skálát (vörös, fehér, zöld, kék, viola, barna és fekete színek – a XV. századi munkákra jellemző) és a hideg skálát (fehér, zöld, kék, viola és ritkán sárga – a XVI. század).  A meleg színskála használata leginkább a felső- és Nyugat-magyarországi, a hidegé pedig az erdélyi ötvösök munkáit jellemezte. Mivel a sodronyzománc technikája Magyarországon tökéletesedett ki, műfaját az egész világon „magyarnak” nevezik.

A XVI. század közepétől hanyatlásnak indult, és félő volt, hogy technológiája elfelejtődik. Szerencsére - annak is köszönhetően, hogy míg a korábbi évszázadokban kizárólag az ötvösmesterek voltak a művelői, a XX. században nagy számban érkeztek alkotók a műfaj területére a képző- és iparművészet különböző ágai felől - az 1960-as években újabb lendületett vett, népszerűsége pedig mind az alkotók, mind a nagyközönség körében napjainkig lankadatlan." 

Forrás: www.tuzzomanc.eu  

A rendezvény fő szervezője: a Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület, Budapest

Szervezőpartnerek: a székelyudvarhelyi Művelődési Ház, a Balassi Intézet sepsiszentgyörgyi Kulturális Központja

 

Támogatók: Magyar Művészeti Akadémia, Magyar Képzőművészeti és Iparművészeti Társaságok Szövetsége, Budapest